A reflexológia eredete
I. rész

A reflexológia empírikus módszer. Az egészt megtartó életerők tudatos, célirányos serkentése újj nyomással, a korporális reflex területeken időfaktor figyelembevételével, meghatározott zónára, fájdalomküszöb alatti nyomáserősséggel. Ez a technika kortól függetlenül a prevencióban, vagyis megelőzésben, orvosi kezelések kiegészítéseként, önálló kezelésként, valamint rehabilitáció esetén utókezelésként egyaránt hatékony.

A reflexológia a legrégebbi kezelési módok egyike, a természetgyógyászat egyik szakirányú ága. Megközelítőleg 5000 éves múltra tekint vissza. Holisztikai szemmel egységes, egészre törekvő tudás modellre van szükség ahhoz, hogy az élet bonyolult jelenségeit megismerjük és az emberiség javára fordítsuk. Lao-ce örökérvényű gondolata pontosan tükrözi ezt a szemléletet:

„A világban minden mindennel összefügg, egységet alkot.”

A holisztikus gondolkodásmód a teljességből indul ki, a komplex egésztől közelít a részletek felé, míg a modern medicina a molekuláris szinteket kutatja. Az utóbbi szemlélet nagyon távol áll az egész, az összesség törvényeinek az elfogadásától. Az egész és a rész viszonyában mindkettő kapcsolatrendszere meghatározó. Mind makrokozmosz, mind mikrokozmosz. A makrokozmosz az embert körülvevő világ, míg a mikrokozmosz maga az emberi test. Mindkettő ugyanazon elv alapján működik.

A több ezer éves kínai filozófiai tanítás szerint az emberi test a világegyetem kicsinyített mása. Minden, ami az emberi szervezetben lezajlik, összefügg a világban végbemenő folyamatokkal. Az élővilág minden egyede egyetemes törvény szerint működik. A szervezet egyetlen parányi egységben nem jöhet létre változás nélkül, hogy a többi összes sejtre ne legyen hatással. A szervezet mindig az egyensúlyi állapot megteremtésére törekszik. Az európai ember anyagnak tekinti a testet. Az a nézet uralkodik, hogy csak az igaz, amit a tudomány be tud bizonyítani. A kínai gyógyászatban az energiák szüntelen áramlása a központi elv és ezáltal, mint természetgyógyászati módszerek egyike, azok betörésével jutottunk közelebb az igazsághoz.

Meg kell ismerni az élet és a világmindenség törvényeit és aszerint élni, mert a törvények működnek attól függetlenül, hogy hisszük vagy sem, tudjuk bizonyítani vagy sem. Minden távol keleti gyógymódra jellemző felfogás, hogy az emberi test, lélek és szellem egységet alkot. Ezért ezt a három tényezőt minden esetben együttesen kell figyelni és javítani.

Bármilyen zavar támad a szervezetben a mikro területeken jelzés formájában rövid időn belül megjelenik.

Az utóbbi idők kutatási eredményei a biofizika és biokémia területén bebizonyították a nem anyagi síkú információk jelenlétét. Ezek energetikai és információs jelek.

Csang és Hameroff nyilvánosságra kerülő elmélete szerint minden mikro területen az egész szervezet hologramja megjelenik. Ilyen a skalp, arc, fül, írisz, orr, ajak, fogak, nyelv, kéz, has, hát, head zónák és természetesen a talp. A hologram pedig nem más, mint az egész leképeződése. Ezeken a mikro területeken a testi, lelki és szellemi információk holografikus kivetülései láthatók, illetve érzékelhetők. A kiemelkedő történelmi kultúrákban komoly masszírozási rendszerek fejlődtek ki. A reflexológia elemei felismerhetők Egyiptomban, Kínában, Indiában, Mezopotámiában, valamint az ősi maja, azték, inka civilizációban. Az ősi indián kultúra virágkora 300-700 közé tehető. Magas szintű szellemiséget hagytak a világra. A fejlett maja, azték és inka civilizáció orvosai járatosak voltak az orvostudományban.  Jól ismerték a nyomási pontokat, a kéz és láb masszázsokat, azok masszírozási módját. Diagnosztizálásra és komplex kezelésekre használták a reflex zóna terápiát. Kőtáblába vésett ismereteket hagytak az utókorra. Ez az úgynevezett Copáni oltár, mely Frederick Catherwood nevéhez fűződik.

 

Királyi bánásmód

A masszázs módszerét és technikáját az arabok fejlesztették tovább, a XI. században. A középkor és újkor kezdetének életfelfogásban és a gyógyító eljárások körében nem fért bele a masszázs, mint terápiás módszer. Európában már a XIV. században ismeretes volt. Nyomástechnika hatását a királyi családtagok és felsőbb uralkodói körök élvezhették. Sokszor kéz és láb masszázst alkalmaztak fájdalomcsillapításra is, valamint a XVIII. században a mezitlábon járásról úgy gondolták, hogy lehúzza az anyagcsere folytán felszabadult salakanyagokat a talpon keresztül és elvezeti azokat. A XIX. században Head neurológiai kutatásai során fedezte fel, hogy a bőrre ható nyomás folytán bizonyos területek hiperérzékenységet mutatnak. Ezek a területek bizonyos szervekkel pedig kapcsolatban állnak. Ezeket nevezzük ma head-zónáknak és hiperalgézia zónák néven vált világszerte ismertté. Nagyon sok orosz kutató a XIX. század vége felé reflex kutatással foglalkozott. Dr. Szecsenov Agyreflexek című könyve adta meg Pavlovnak az indíttatást a reflex kutatásaihoz, melyek szerint egyszerű és közvetlen kapcsolat áll fenn az inger és a válasz reakciók között. Ugyanekkor Németországban az ott alkalmazott masszázs technikák reflex masszázs néven váltak ismertté.

A cikket írta: Szlavati Éva reflexológus, természetgyógyász

Felhasznált irodalom

A reflexológia alapjai – Dr. Csikai Erzsébet és Nagyné Halász Anna